2007/06/29

Pakakee - Bálna

Minden bálna cet, de nem minden cet bálna - mert csak a sziláscetek bálnák. De akár fogascetekről, akár bálnákról van szó, ezek a hatalmas tengeri állatok mindenképpen igen érdekes emlősök. Tökéletesen alkalmazkodtak a vízi élethez - testük teljesen halszerű, mellső lábuk uszonnyá alakult át. Hátsó lábuk eltűnt, helyette hatalmas vízszintes farkúszó alakult ki. Nincs szőrük, legfeljebb szájuk körül vannak tapintószőrök, testhőmérsékletüket a bőr alatt kifejlődött vastag szalonnaréteg biztosítja. Persze tüdejük van, levegőt lélegeznek be a fejükön levő egy-két orrnyíláson keresztül. Hihetetlen gyorsan, egy-két másodperc alatt cserélődik a levegő, ezért érthető, hogy több atmoszféra nyomással lökik ki az elhasznált meleg levegőt, amelyből valóságos sűrű gőzfelhő keletkezik. Ezt a minden fajra jellemző alakú felhőt valaha víznek gondolták.
A bálnák közt van a legnagyobb emlősállat, az óriásbálna vagy norvégiai kékbálna. Ez átlag harminc méter, de akadt már harmincegy méteres példány is. A kékbálna - mint az összes sziláscetek - apró tengeri állatokkal, főleg két és fél, háromcentis rákokkal táplálkozik. 130 tonnányira is megnő ezen a táplálékon; igaz, a gyomra kétezer liternyit fogad be egyszerre. Szájában mindkét felső állkapocsról három-négyszáz szarulemez lóg le. Ezeknek alsó vége sörteszerűvé hasadozik. Ez az a szűrő, amelyen az apró állatok fennakadnak.
Ennek az óriásnak a kölyke sem éppen kicsi: hét méter hosszú és kétezer kiló. De hát a vízi emlősök gyerekeinek nagyon jól felkészülten kell a világra jönniük, hiszen első perctől kezdve otthonosan kell mozogniuk életelemükben, a tengervízben. A cetek általában világpolgárok. Óriási utakat tesznek meg az óceánokban, nem egy fajuk valóságos menetrendszerű vándorutakat bonyolít le.



A bálnák a túlélésért küzdenek
A 20. század valamennyi bálnafaj végzetévé vált. A gyors hajók, a korszerű vadászeszközök és az 1925-től tengerre bocsátott feldolgozóhajók néhány évtizeden belül a kihalás szélére sodorták ezeket az érzékeny óriásokat.
Több mint 2,5 millió állat esett áldozatául a nagyszabású tengeri mészárlásoknak. A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács (IWC) 1986-ban betiltotta a bálnák kereskedelmi vadászatát, és 8 évvel később a déli-sarki tengerek területeit bálnák háromnegyedének táplálkozási területét vadászatmentes övezetté nyilvánította. A megállapodást Japán és Norvégia folyamatosan megszegik.
A Greenpeace 1975 óta küzd a bálnák megmentéséért. A tudományos vizsgálatok is azt igazolják, hogy a bálnák túlélését csak a kereskedelmi bálnavadászat örökre történő betiltása biztosíthatja. Japán ennek ellenére a tilalom feloldását követeli, Norvégia pedig azzal fenyeget, hogy felújítja a bálnahússal való tiltott kereskedelmet.
Még 1946-ban lépett szövetségre az akkoriban 14 bálnavadászattal foglakozó ország, és megalapította a Nemzetközi Bálnavadászati Tanácsot (IWC). A társulás célja, hogy a bálna mint erőforrás ügyét jobban kezeljék.
Magyarország egyelőre nem tagja az IWC-nek. A Greenpeace-nek ugyanakkor megfigyelői státusza van a szövetségben. Az IWC-nek jelenleg 49 tagja van. Részben a Greenpeace munkájának eredményeként, sokan léptek be az IWC-be köztük olyan kis országok, mint Finnország, Monaco vagy a szárazföldi Ausztria azért, hogy az IWC bálna vadászatiból bálnavédelmi szervezetté váljon. Csak így lehetett meghozni olyan fontos intézkedéseket, mint a vadászati tilalom életbe léptetése vagy védelmi övezetek kijelölése. Japán szavazatvásárlásokkal próbálja kierőszakolni, hogy minél több bálnát ölhessenek meg. A Greenpeace minden erejével szembeszáll ezzel a rettenetes elképzeléssel!